2002 óta több a gólya a felsőoktatásban, mint az elsős az általános iskolában. Ez a tendencia egyre nagyobb feszültséget okoz majd a felsőoktatásban. Nekünk szülőknek sem mindegy, hogy elsős nebulónk előtt milyen lehetőségek állnak majd 12 év múlva. Ha az oktatás szerkezete nem változik, komolyan kell tartanunk attól, hogy társadalmunk aránytalanul sok pénzt fog költeni egész korosztályok egyre értéktelenebb és használhatatlanabb diplomáira.

Biztosan sokan hallották már, hogy egyre kevesebb gyerek születik, és hogy ez komoly finanszírozási problémákat okoz a közoktatásban. De mi a helyzet a felsőoktatással? Tudják-e, hogy már öt éve többen kezdik el a felsőoktatást, mint ahány kis elsős belép az általános iskola kapuján?

8-10 év múlva már a gyerekeinknek fog fizetni a felsőoktatás, hogy odajárjanak, ugyanis a mai helyek feltöltése még úgy sem lesz lehetséges, hogyha minden gyerek, aki elkezdte az általános iskolát, egyetemre megy. Már ma is hallani olyanról, hogy bizonyos főiskolák szakjaira lasszóval kell fogni a jelentkezőt, és ezért ingyen jegyzeteket vagy kollégiumot is felajánlanak nekik. Sőt olyan híresztelések is vannak, hogy bizonyos helyeken azok, akik első helyen jelölték meg az adott intézményt, még laptopot is kapnak.

Hogy is van ez? Miközben a felsőoktatási tandíj is terítéken van, addig máshol éppen a diákoknak fizetnek? Lehet, hogy ez jó nekünk? Hiszen akkor gyermekünk biztosan bekerül a felsőoktatásba, sőt még fizetnek is neki? Ne örüljünk előre! Jó ha tudjuk, hogy valójában nincs ingyenebéd! De mi is történik valójában?

Jelenleg ugyanolyan folyamatok zajlanak a felsőoktatásban, mint a közoktatásban. Az érettségit adó képzések térnyerésével együtt lezajlott a felsőoktatási férőhelyek bővülése is. Míg a "szocialista" oktatási rendszer csak egy szűk elitnek tette lehetővé az érettségit, s így a felsőoktatásban való továbbtanulást, ma már a diákok 75%-a érettségizik, és a korosztály 50%-a vesz részt a felsőoktatásban! Ám ennek az expanziónak a forrásai lassan kiapadnak. Nemcsak a gyereklétszám csökken, de lassan azok is bekerültek az egyetemekre, akik korábban nem tehették. Jól mutatja ezt a jelentkezők kormegoszlása. 2004-től kezdődően kezdett el csökkenni a felsőoktatásba jelentkezők száma (figyelem, tehát már a fejlesztési részhozzájárulás, alias FER bevezetése előtt), de nem a fiatalok, hanem elsősorban a 20 évesnél idősebbek körében. Tehát az elmúlt években sikerült az arra aspirálóknak bekerülniük a felsőoktatásba – így nincs már „tartalékban” idősebb jelentkező!

Mi lehet a megoldás?

A felsőoktatás jelenlegi kapacitásainak nagyobb része csak akkor lenne fenntartható, ha
1.) a kínálat vonzóvá válna a külföldiek számára is
2.) a felnőtt lakosságot is megszólítanák
3.) a fiatalabb korosztályokban az érettségi általánossá válna.

Ez viszont azt jelenti, hogy alapos átstrukturálódásra van szükség: nem egy homogén felsőoktatásra, hanem olyanra, ahol a néhány nagy, minőségi tudományegyetem mellett a helyi kisebb felsőoktatási intézmények jobban nyitnak a felnőttoktatás, felsőfokú szakképzés és általában a helyi társadalom és gazdaság igényei iránt. Ha viszont nem lesz változás, akkor bizony ezek a férőhelyek ugyanúgy finanszírozhatatlanná válnak, mint ahogy erre a közoktatásban is látunk jeleket. Ne legyenek illúzióink, az ingyen jegyzetet és laptopot is meg kell valakinek fizetnie! Mégpedig nekünk, hiszen a mi adóforintjainkból állják ezt az egyetemek.

Cserébe viszont ne várjunk minőséget. A magyar felsőoktatási intézmények láthatatlanok a nemzetközi rangsorokban. Így hát aggódjunk, ha gyermekeink mind bejutnak majd a magyar felsőoktatásba, és még fizetnek is nekik. Nem az a baj, hogy mindenki bejut, hanem az, hogy ahol nincs teljesítményelvárás sem a diák, sem a professzor felé, ott bizony nem terem értékálló diploma. Gyermekeink pedig inkább külföldre mennek tanulni, mi meg itt maradunk hoppon.

Ha valaki esetleg csodálkozott volna, hogy miért is érdekelné a felsőoktatás a mai kisiskolások szüleit, mindebből talán láthatja, hogy ezek igenis húsbavágó kérdések. Itt az idő, hogy ne csak a jelenről, de a jövőről is elkezdjünk gondolkodni és beszélgetni.

A témáról szóló hosszabb cikket a Tárki-Tudok honlapján olvashatják.