A Eurydice a „Citizenship Education in Europe” (Aktív állampolgárságra nevelés Európában) című legújabb kiadványa egy egész fejezetet szentel annak, hogy Európa-szerte hogyan vonják be az iskola életébe a szülőket. Való igaz, hogy szülőként is lehetünk aktív állampolgárok, de hogy erre milyen lehetőségeink vannak, azt az adott országban kialakult gyakorlat, kultúra és a jogilag szabályozott lehetőségek is behatárolják. Európai tendencia, hogy egyre több országban segítik a szülőket abban, hogy aktívan részt vehessenek az iskolai döntéshozatalban.
Szinte mindenhol van valamilyen formája a szülői részvételnek az iskola életében. A szülői értekezletek, iskolaszék vagy egyéb szülői szerveződések hatékonysága viszont nemcsak a szülőkön, de a szabályozási környezeten, az adott oktatáspolitikai szándékokon is múlik. Sok országban meghaladják a magyar gyakorlatot, és nem pusztán információközvetítésre használják ezeket a fórumokat, de a szülőket olyan területeken is bevonják a döntéshozatalba, amelyeket nálunk rendre az iskola belügyének tekintenek.
A szülőkkel nem csak konzultálnak sok helyen, de bevonják őket a döntéshozatalba is
Írországban, Portugáliában vagy Horvátországban például a szülők az új tanárok felvételénél is szót kapnak, Szlovéniában pedig kezdeményezhetik pedagógus elbocsátását. Írországban a szülőket képviselők bizonyos esetekben kollektíve szintén dönthetnek pedagógus elbocsátásáról. Franciaországban, Írországban és Finnországban, ha el akarnak tanácsolni egy tanulót az iskolától, meg kell szerezni a szülőket képviselők hozzájárulását is. A cseheknél a szülők részt vesznek a tanulói értékelési rendszer kialakításában is.
Az iskolát irányító testület (school governing body) hatáskörébe tartozó témákban szinte mindenütt van a szülőknek legalább konzultatív szerepe. Ilyenek az iskola fejlesztési terve, szabályai, költségvetési döntések, szakköri tevékenységek vagy fakultációs lehetőségek. A legkiterjedtebb jogai Európában a francia és szlovén szülőknek vannak, ők szinte minden téren döntési jogokkal is rendelkeznek.
Számos országban vannak szülői tanácsok (parents’ council), ahol választott képviselők vannak, akik rendszeresen találkoznak. A feladatuk elsősorban az, hogy fórumot biztosítsanak a vitás kérdések megbeszéléséhez és folyamatosan biztosítsák az információáramlást a szülők körében. Általában egy ilyen szervezet által delegált tag képviseli a szülőket az iskolát irányító testületben. Magyarországon ez a szervezet az SZMK (szülői munkaközösség), ugyanakkor nagyon ritkán működik valóban hatékonyan. Ennek a szülők érdektelenségén túl oka az is, hogy az iskolák és az oktatáspolitika sem támogatja aktív eszközökkel ezek működését.
A szülők az oktatáspolitika alakításában is szerepet kaphatnak
Sok helyen maguk az iskolák hozzák létre ezeket a szervezeteket (Belgium, Németország, Észtország, Spanyolország, Franciaország, Ciprus, Ausztria és Szlovénia). Önkéntes csoportok alakulnak az iskolákban azért, hogy segítsék a szülőket. Gyakran az ilyen iskolai szervezetek regionális vagy országos szintű szervezettel is rendelkeznek. Ez utóbbiak egyben általában konzultatív szereppel bírnak az oktatáspolitikai döntéshozatalban. Magyarországon nincs ilyen alulról szerveződő országos testület, a Magyarországi Szülők Országos Szövetsége egy olyan érdekképviseleti képződmény, amely mögött nem áll ott a sok helyi kis szülői sejt.
Néhány példa a szülők országos szintű befolyására
Belgium flamand részében három szülői esernyőszervezet található, az állami, önkormányzati és a magániskolákra elkülönülve. Ezeket a szervezeteket részben a belga oktatási minisztérium finanszírozza. Feladatuk, hogy informálják a szülőket az oktatási és iskolai ügyekről (honlapokon, találkozókon és hírleveleken keresztül), taneszközökkel segítsék az iskolákat, képzéseket nyújtsanak a szülők számára, és ha szükséges, mediáljanak a szülők és iskolák között (pl. egy tanuló kirúgása lehet ilyen probléma).
Cipruson minden iskolában megalakítják a szülői szövetségeket, amelyek pénzügyileg is segítik az iskolákat. Ezek a szövetségek delegálják a képviselőiket a Pánciprusi Szülői Szövetségbe, amely szorosan együttműködik az oktatási minisztériummal az iskolairányítási kérdésekben.
A szülők számára képzéseket és egyéb támogatásokat nyújtanak
Néhány országban (Németország, Észtország, Spanyolország, Ausztria, Hollandia, Lengyelország, Szlovénia) országos programokat hoztak létre, hogy növeljék a szülői aktivitást. Olyan tevékenységeket támogatnak, mint a rendszeres találkozók szervezését, folyamatos szülőtanácsadást, vagy az önkormányzatok, civil szervezetek által szervezett szülőtréningeket, képzéseket.
Szülők számára képzések, tanácsadás, konzultációs lehetőségek
Az észt Szülőszövetség az iskola igazgatósági tagjainak, így a szülőknek is tréningeket, kurzusokat szervez. Ezek célja, hogy a szülők tisztában legyenek azzal, hogyan segíthetik az iskolavezetést és bátorítsák őket a minél aktívabb részvételben. A programot az oktatási minisztérium támogatja.
Spanyolország számos régiójában nyújtanak képzési programokat. Ilyen például a navarrai önálló közösség, ahol családi iskolákat hoztak létre a 0-14 éves korú gyerekek szüleinek. A szülőket segítik abban, hogy a pedagógussal együtt fejlesszék gyermekeiket, hogy együttműködő, felelős, autonóm, a másik iránti tiszteletet tanúsító, folyamatos tanulásra képes, kreatív, kritikusan gondolkodó és kockáztatni is tudó, önkritikus egyénekké váljanak.
Az osztrák oktatási minisztérium a szülők számára konzultációs lehetőségeket nyújt az iskolákban a szülői képviselők számára nyújtott képzések keretében. A cél, hogy a szülők aktívan részeseivé váljanak az iskolafejlesztésnek. A tevékenységet az osztrák Szülői Szövetségek Uniója felügyeli.
A legérdekesebb az Academy of Creteil ’La mallette des parents’ (szülői eszközkészlet) nevű 2008-ban indított pilot programja Franciaországban. A hatodik osztályos szülők számára olyan anyagokat fejlesztettek ki, amik segítik őket, hogy együttműködjenek a gyerekeikkel és azok tanáraival. Ezzel párhuzamosan workshopokat, konferenciákat és információs napokat szerveznek. A projekt értékelése szerint ezzel az aktivitással máris jelentősen sikerült csökkenteni a tanulók hiányzását és az iskolai erőszakot.
Az iskola megítélésében nagy szerepet kap az is, hogy mennyire sikerül a szülőket bevonni az iskola munkájába
Egyre több országban része az iskola hivatalos értékelésének a szülői részvétel mértéke. Ezek az értékelések azon túl, hogy begyűjtik a szülők véleményét az iskola teljesítményéről és programjairól, azt is nézik, hogy mennyire elkötelezettek az iskola irányítása felé.
A tanfelügyeletek a szülőkkel való kapcsolatot is nézik
Írországban az iskolafelügyelő a szülőkkel is találkozik, hogy tájékozódjon a szülői szervezetek és szövetségek munkájáról és monitorozza a szülőknek az iskola irányításába való bevonását is. Emellett azt is nézik, hogy az iskola vezetése mennyire informálja a szülőket a tanulók teljesítményéről.
Lettországban is bevonják a szülőket az iskolaértékelési folyamatokba. Az iskolák akkreditációs jelentésében, ahol az inspektor javaslatot tesz az iskolai munka fejlesztésére, javítására, külön fejezet szól az iskola és a szülők közötti együttműködésről. A szülőket is megkérdezik, hogy mennyire elégedettek az iskolai munkában való részvételi lehetőségeikkel.
Szlovéniában az oktatási minisztérium tanfelügyelete folyamatosan monitorozza a szülőtanácsok és iskolatanácsok létrehozását és munkáját szabályozó rendelkezések megvalósulását. A 2010-es jelentés szerint egyre több, az iskolák és szülők közötti együttműködési zavarokra utaló eset kerül az inspekció elé.
Magyarországon a rendszerváltás után az új oktatási törvények egyre nagyobb teret engedtek a szülőknek, egy időben az iskolaszék is kötelező volt és bátorították is a szülői részvételt. A nemsokára életbe lépő Köznevelési törvény jóval szűkszavúbb a szülőket tekintve (erről lásd még: A közoktatási törvénytervezet és a szülői jogok), s gyakran hallani a hivatalos közbeszédben, hogy az iskola a pedagógusoké, nem a szülőké, vagy másképpen fogalmazva, az iskola közszolgálat, nem (köz)szolgáltatás. Ezen a téren is – feltéve, hogy mi, magyar szülők ezt hagyjuk - sajátos unortodox utat fogunk járni és lesodródunk Európától. Igaz, hogy aktív tudatos és empatikus szülőnek vagy pedagógusnak lenni roppant fárasztó, de a tét nagy. Birkák leszünk vagy szabadok? S a gyerekeink?
