Most jelent meg a 2012-es PISA vizsgálat egyik újabb kötete, ami a számítógép-használat és a mért kompetenciák közötti kapcsolatot taglalja. Valószínűleg azért tartott ilyen sokáig ezt a kötetet kiadni – jó három évvel a vizsgálat után – mert magukat a szakértőket is meghökkentette az eredmény. Röviden összefoglalva, minél többet használja egy tanuló a számítógépet, annál rosszabbak az eredményei.
De lássuk közelebbről, milyen tényeket tár elénk a vizsgálat.
Három fő tanulságot fogalmaztak meg a szakértők
- Az infokommunikációs eszközökbe invesztált erőforrások és a szövegértés, matematikai és természettudományos műveltség javulása között nincs kapcsolat. Az alábbi ábra azt mutatja, hogy minél több az egy tanulóra jutó számítógép az iskolában, annál inkább romlott a matematikai teljesítmény 2003 és 2012 között.
- Azokban az országokban, ahol kevésbé használják az internetet házifeladat céljára az iskolákban, ott a szövegértési kompetencia gyorsabban fejlődik, mint azokban az országokban, ahol ez általános gyakorlat.
- A számítógép használat és a teljesítmény között egy dombszerű kapcsolat van, ami azt sugallja, hogy a moderált számítógép használat az iskolában hatékonyabb, mintha egyáltalán nem használnának számítógépet, de a gyakori használat már célellentétes, mert rosszabb eredményekkel jár együtt. Az alábbi ábra azt mutatja, hogy minél intenzívebb a számítógép használata az iskolában (ezt egy indexen mérték, amibe egyaránt beleszámolták a tanórai számítógép használatot, az iskolában házifeladatra fordított számítógépezési időt, emailezést, chatelést az iskolában, nyelvórán drillezésre fordított időt, stb.) annál rosszabb a szövegértési teljesítmény. Ugyanez az ábra jött ki a matematikai műveltség és a digitális szövegértés terén is.
A legjobb eredményt a moderált iskolai számítógép használók (az OECD átlagnál kevesebbet gépezők) érték el, ami heti egy-két alkalmat jelent.
Az, hogy az iskolai számítógép használat és a tanulói teljesítmény javulása között negatív a kapcsolat, már a 2009-es PISA vizsgálat is kimutatta. Akkor viszont pozitív kapcsolatot találtak az otthoni számítógép használat és a teljesítmény között, amit azzal magyaráztak, hogy az iskolai környezetben nem jól használják a számítógépet, míg otthon, saját idejében és kreatív módon használva a gépet, a tanuló teljesítménye javul. Most az otthoni számítógép használattal sem találtak már pozitív kapcsolatot. Érdekes módon még a digitális szövegértés esetén is igaz, hogy a túlzott, gyakori számítógép használat inkább ront, mint javít.
VAJON MI ÁLLHAT E JELENSÉG MÖGÖTT?
Sokan ezt azzal magyarázzák, hogy amennyiben a számítógépezés más, hasznosabb tevékenység elől veszi el az időt és erőforrást, akkor nincs, vagy éppen negatív a hatása. A számítógép nem helyettesítheti a felkészült pedagógust, az otthoni mértéktelen chatelés és zenehallgatás helyett pedig jobb lenne, ha olvasnának, sportolnának, rejtvényt fejtenének a gyerekek. Könnyű belátni, hogy önmagában egy számítógép – ha a tanuló nem tud olvasni és a tanár nem érti, hogy miként is használja – nem fog segíteni. Sőt, gyakran éppen hogy a számítógép és internet használata lép a kreatív pedagógusi erőfeszítések helyébe (tisztelet a kivételnek, mint ahogy arról a Tanárblogon vagy Kölökneten olvashatunk).
Persze azt sem jelentik ezek az adatok, hogy a számítógépre nincs szükség és azt sem jelenti, hogy ne kellene fejleszteni az iskolai számítógépparkokat. Ezen a téren ma Magyarországon siralmas a helyzet, erről lásd az IVSZ honlapját.
A pedagógusbérek rendezése és a pedagógusképzés színvonalának emelése nélkül azonban kidobott pénz marad minden efféle befektetés. A moderált számítógép használat csak a megfelelő színvonalú, nem gépiesített, hanem egyénre szabott tanulási környezetben tudja a hatását kifejteni.
