Múltkor elhamarkodottan a következő diák-tanár megmozdulást október 23-ára tettem, de már október 14-én is nagyszabású tüntetést szerveztek a fiatalok. Az eseményről részletes beszámolók és nagyon szép képek születtek, itt külön ajánlom Szabó Mátyás barátom fényképeit, ami híven visszaadja a nap hangulatát. Képes szubjektív beszámoló következik arról, hogy hogyan látta az eseményt egy magyar oktatáskutató.

Az október 5-i tüntetéshez hasonlóan sok ember gyűlt össze, de látható volt néhány olyan változás, ami arra utal, hogy terjed az elégedetlenség. Egyrészt a budapesti eseménnyel párhuzamosan legalább 50 nem budapesti helyszínen is rendeztek tüntetéseket. A média is jobban felfigyelt rá, már a rendezvény elején ott voltak az újságírók és interjúvolták lelkesen a pedagógusokat és diákokat. Lassan azt is kezdi érteni még a nép egyszerű gyermekei is, hogy az oktatás nemzeti ügy. Megjelentek ugyanis a zászlóárusok nagy címeres nemzeti lobogókkal, de ráéreztek arra is, hogy a nagy Magyarországos portékákra itt nem lesznek vevők, ezért azokat otthon hagyták.

Nem tudom, hogy mennyire tudták sikeresen eladni a nemzeti lobogókat, úgy sejtem, nem dübörgött a biznisz, hiszen volt helyette nagyon sok saját, kreatív transzparens. Ezek a transzparensek pedig azt mutatták, hogy a tankerületi vezetők viselkedése áttörte a gátakat. Hol Virág elvtárshoz hasonlították őket, hol elefánthoz, a Klébelsberg központot pedig tanárzaklató intézménynek titulálták. A diákok azt írták a táblájukra, hogy majd ők is wikipédiából fognak diplomázni. De a kormány is megkapta a magáét, például olvasható volt ilyen felirat is, hogy „Nemzeti konzultációhoz nem kell tanár, se diák, sem ész, csak 135 ökör”.

Változás az is, hogy a legszelídebb szakemberek is megjelentek, nagy számban voltak jelen óvodapedagógusok, gyógypedagógusok, alternatív iskolák pedagógusai.

Fél öt- öt között indult el az akkor már többezres diáktömeg, leginkább azt skandálva, hogy fizessék meg és vegyék vissza a tanáraikat. Szürreális élmény volt elhaladni a Terror Háza mellett, ahol roma értelmiségiek fényképei voltak kirakva, köztük egy roma óvodapedagógusé. Ez a nemesnek szánt gesztus a felháborodott tömeg mellett bizony még inkább felhívta a figyelmet az álságos kormányzati kommunikációra.

És sokan voltunk megint. 

Mire az Akadémiához ért a tömeg, már besötétedett, de hosszú perceket kellett várni arra, hogy mindenki a térre érjen.

A diákok konkrét követelésekkel álltak elő:

• A Kölcsey gimnázium elbocsátott tanárainak visszavétele!
• Azonnal megoldást a tanárhiányra, azonnali béremelést!
• Tanítható mennyiségű tananyagot!
• Élhetőbb körülményeket az iskolákba, egy iskolában se omoljon le a plafon, legyen elég kréta és megfelelő minőségű menza!
• Figyelmet az oktatásra, tényleges nemzeti konzultációt, a diákok, a tanárok, a szakszervezetek és a szakértők bevonásával!

A tömegben nem igazán lehetett látni, hogy mi történik, én is otthon, a tudósításokat elolvasva láttam, hogy megalakult az Egységes Diákfront, és végre megtudtam, hogy kire kellett galacsinokat dobálni (Pintér Sándor papírfigurájára) és hogy mit égettek el a diákok (a tankerületi vezetők leveleit). Az este megint a Grund dal közös eléneklésével ért véget.

 Néhány gondolat a tüntetés előtt és után lezajló dolgokról

Az oktatás ügye nemzeti ügy, ez úgy tűnik végre már a Holdról is látszik (értsd, a fideszes szavazók nagy része is így látja). Láthatóan nem sikerült egymásnak ugrasztani a szülőket és tanárokat, ahogy megkísérelte a propagandagyár, ugyanis a tankerületi vezetők fellépése és a róluk utólag kiszivárgó információk kellően felhergeltek mindenkit. Viszont szimbolikus képek is születtek arról, hogy a kormányzat által fizikai értelemben is felállított szülő és tanár közötti kordonokat hogyan lépték át. Erről egy megható cikkben a 444 hírportál számolt be.

Forrás: 444, https://444.hu/2022/10/14/kerites-mogul-neztek-egymast-a-sztrajkolo-tanarok-es-a-szulok-a-rozsadombon

A kormányzat is változtatott a kommunikációján, beígérte a pedagógusoknak a diplomásbérek nyolcvan százalékát és ennek időpontját is előbbre hozta (de nem idénre). A Kormányinfó alapján, „ha létrejön a megállapodás az Európai Bizottsággal, eddig nem látott mértékű béremelést kapnak a pedagógusok. A megállapodással 2025-re elérhető az a cél, hogy a diplomás átlagbér 80 százalékát keressék a pedagógusok. Jövőre csaknem 21, 2024-ben 25, 2025-ben pedig 29-30 százalékos lehet a béremelés a Gulyás Gergely által bejelentett tervek szerint.”

A bejelentés nem érte el a várt hatást, joggal. Egyrészt a kormány nem szokta betartani az ígéreteit, gondoljunk csak a 2014-es pedagógusbéremelésre, ahol a minimálbérhez kötés garanciája mindössze egy évet élt. A mostani elnyújtott és elaprózott béremelés a száguldó infláció mellett vélhetően még értékkövetésre sem lesz elég. A diplomás átlagbérek nyolcvan százaléka tényleg több, mint amennyit a mostani pedagógusbér ér (most a diplomásbérek 60%-át kapják a pedagógusok), de ne felejtsük el, hogy az Unióban átlagosan a diplomás bérek 90 százalékát kapják a pedagógusok, sőt Litvániában 120, Portugáliában 130 százalékát. Jó lenne látni, hogy nem állunk meg a nyolcvan százaléknál és legalább a 90 százalékot elérjük. Ehhez viszont nem ártana már most bemutatni azt az indexálást és módszertant, amit a KSH fog végezni, hogy évente ellenőrizze hol áll a pedagógusbér a diplomásbérekhez viszonyítva. Ráadásul, a kormány a pedagógusbérek rendezését az Uniótól várja, ami egészen elképesztő, tudva, hogy mennyire büszkék a szuverenitásukra és hát volt 12 évük erre. Szóval nem meglepő, hogy a pedagógusok látva a kormányzatnak a szakszervezettel és a pedagógusokkal szembeni pökhendi viselkedését már régen elvesztették a bizalmukat a kormánnyal szemben és a mostani ígéretekkel szemben is szkeptikusak. Ráadásul nem pusztán béremelésre van szükség, de teljes átalakításra is, ugyanis a jelenlegi bérezési rendszer (pedagógus előmeneteli rendszer, lánykori nevén pedagógus életpályamodell) egyáltalán nem ösztönöz sem mennyiségi, sem minőségi plusz teljesítményre.

A tanárszükséglet kutatásunk 40-48. oldala szól arról, hogy mi határozza meg a pedagógusok bérét. Szabadon idézek az anyagból:
„Meglepő a tény - miután egy olyan szakmáról van szó, ahol a keresetek egy életpályamodell alapján meghatározott paraméterek mentén alakulnak ki-, hogy az életkor, az iskolai végzettség, a beosztás, a finanszírozó típusa és a területi különbségek is csak kevesebb mint felét magyarázzák a pedagógus keresetek szórásának. Ezek szerint a pedagóguskereseteket más tényezők is befolyásolják. …A pótlékok közötti különbségeket pedig a munka minőségi és mennyiségi ismérei kevesebb mint 10 százalékban magyarázzák. A heti óraszám, pedig ebben a pluszórák és helyettesítések is benne vannak, egyik regressziós modellben sem lép elő magyarázó tényezővé, mint ahogy a tanítási gyakorlat sem. A pedagógus-életpályamodell gyengeségét mutatja, hogy a minőségi pedagógusi tevékenységeket nem díjazza, és a valós munkaterhelést sem ellentételezi. Kifejezetten anomáliának tűnik, hogy a bemutató óra tartása vagy a pályakezdő mentorálása negatívan hat a pedagógus jövedelmére. A jelenlegi pedagógus bérezési rendszer a korszerű, innovatív vagy a pedagógusközösség számára fontos tevékenységeket nem végző hagyományos tanárszerepet díjazza (minősítésben résztvevő szakfelügyelő, igazgató, érettségi vizsgaelnök) és emellett valamennyire kompenzálja a hátrányos helyzetű iskolákban tanítókat (minőségi elvárás nélkül). A pedagógusi életpályamodell nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, hiszen megalkotásának célja éppen az volt, hogy a valódi terhelést és minőségi pedagógusi munkát díjazza, miközben arra is motiválja a pedagógusokat, hogy folyamatosan fejlesszék, képezzék magukat. Ennek most éppen az ellenkezője történik: éppen a minőségi változásra és többletterhek vállalására, önfejlődésre nem motivál a jelenlegi bérezési rendszer.”

A pedagógus bérezési rendszer nyertesei azok, akik a jelenlegi korszerűtlen oktatási rendszert fenntartják, kontrollálják.  Erre utal az a mostanában napfényre jutó információ is, ami szerint a tankerület nagyságrendileg többet költ magára, mint a pedagógusaira. Ez a rendszer úgy tűnik, hogy a kápókat fizeti meg.

Éppen ezért is jó hír, hogy végre a diákok után a pedagógusok is magasabb szintű szervezettséget mutatnak. Megalakult a Tanárok a tanárokért csoport, akik jelezték, hogy 300 tanár feláll, ha vegzálják a kollegáikat. A diákok megint tüntetést szerveznek október 23-ra, a szakszervezetek október 27-re egységes sztrájknapot, november 26-ra pedig gigatüntetést jelentettek be. 2022 ősze forró eseménydús időszaknak ígérkezik.

A minőségi oktatás pénzbe került, de a közoktatás elsősorban nem pénzkérdés. Jól tudják ezt a diákok is, a követeléseiknek csak egy, bár fontos pontja, az oktatásra fordított pénzek növelése. Mégis, a kormány mintha süket lenne erre, csak a pénzekről beszél, arról is csak jövő időben. Ráadásul csak vár és vár Godot-ra, az Unióra (LoL). Jól láthatóan nem veszi komolyan sem a tanárokat, sem a diákokat, sem azok szüleit. Nem tisztelik őket, hiszen akkor valószínűleg már rég valódi párbeszéd folyna a szereplők között. Nagy ára lesz ennek, attól félek. Ezek a fiatalok a jövő értelmisége, sok potenciális pedagógus és politikus is van köztük minden bizonnyal. De vajon itt lesznek-e még öt év múlva, ha ennyire nem becsüljük meg őket?