Az elmúlt napokban újra sokat hallhattunk a drogról. A kábítószer elleni világnap alkalmával (június 26.) hozták nyilvánosságra a drogszakértők jelentésüket a kormány drogstratégiájának eddigi eredményeiről. Előtte pedig a balatonfüredi két tannyelvű gimnáziumban lefülelt füvező diákok esete kavarta fel a sajtót, ahol egymásnak ellentmondó információk láttak napvilágot arról, hogyan kezelte az iskola az ügyet. A drogszakértők szerint a prevenció terén romlás tapasztalható, egyre kevesebb ilyen elérhető program van. A kipattant iskolai „füvezési botrány” során egy dolog világos, hogy az iskola leginkább hárít drog ügyekben. Bár nem látni tisztán, de állítólag „volt anyuka, aki elsírta magát, amikor az igazgatónő azt vágta a fejéhez, hogy a szülők tehetnek arról, hogy drogozik a gyerekük, az iskolának ebben semmi felelőssége”. Miután ez egy olyan állítás, amivel gyakran találkozunk, érdemes megvizsgálni, vajon igaz-e?

A kábítószer elleni világnap jelszava az volt, hogy hallgassunk a gyerekekre. Egy nemrég készült kutatásunk a gyerekek hangját próbálta meghallani ez ügyben. E kutatás eredményeinek segítségével próbálok választ adni arra a kérdésre, hogy vajon van-e, és ha igen, mi az iskola szerepe ebben az ügyben?

Mekkora probléma a drog a fiatalok körében?

Szögezzük le rögtön a legelején: ha komolyan vennénk a függőségek elleni küzdelmet, elsősorban nem a drog, hanem a mértéktelen alkohol és gyógyszerfogyasztás ellen kellene Magyarországon stratégiát alkotni. A nemzetközi jelentések alapján a magyar fiatalok jóval többet dohányoznak, alkoholizálnak (akár a részegségig) a nemzetközi átlagnál, miközben a droghasználat terén „csak” a középmezőnyben helyezkednek el.

A már említett magyarországi kutatás 2017-ben országosan több, mint háromezer 13-14 éves általános iskolás válaszai alapján azt az eredményt kapta, hogy a hetedikes, nyolcadikos diákok közül 28% dohányzott már, ráadásul harmaduk naponta dohányzik. A válaszadók majdnem fele, 43% fogyasztott alkoholt a kérdezést megelőző egy hónapban. A válaszadók közül 261-en (8%) próbáltak már valamilyen kábítószert, többségében herbált, vagy alkoholt és gyógyszert együtt.

Ezek alapján az alkoholfogyasztás jóval súlyosabb problémának tűnik, mint a füvezés. A diákok válaszai alapján a szülők sokkal szigorúbbak a kábítószerekkel, mint az alkohollal kapcsolatban (alkohol esetén 40%, herbál esetén 80% válaszolta, hogy a szülei megtiltanák, ha tudnának róla). Ez jól leképezi a társadalom gondolkodását, ahol az alkohol, nyugtató és a cigi a napi stressz kezelés rutinszerű része, hiszen legális. Pedig hatásában ugyanolyan káros. Amikor az egyik helyi védőnőnek feltették azt a kérdést, hogy mennyire általános a nyugtatók (Rivotril, Xanax) fogyasztása a településen, akkor a válasz az volt, miért, ki nem szedi ezeket?

Ha a droghasználatot nézzük, akkor a herbál jóval súlyosabb probléma, mint a marihuána. Ez utóbbi elsősorban a középosztályos gyerekek szere, míg a hátrányos helyzetű településeken, szegregátumokban az olcsó és könnyen beszerezhető herbál dívik. Ezek a nemrég felbukkant designer drogok, mint például a herbál, kristály különösen riasztónak tűnnek, mivel gyorsan változó összetételük miatt hatásuk kiszámíthatatlan, használatuk viszont nehezen büntethető (újszerűségük miatt mindig egy lépéssel később kerülnek fel a droglistára, gyorsan ürül a szervezetből, nehéz a tettenérés). De a drog elleni küzdelemben a pusztán tüneti kezelés (felvilágosítás, a hozzáférés korlátozása) nem elég, fel kell tárni a valódi okokat, ami a fiatalokat e szerek használatára ösztönzi. És ha ezek az okokat megismerjük és elkezdjük kezelni, talán tettünk végre valamit.

Miért drogoznak a fiatalok?

Megdöbbentő, de nem az élvezetért. A mai designer drogok többsége nem ad ilyen élményt. Az egyik ötödikes fiú így írta le a hatását: „szédültem, fájt a fejem, elzsibbadt a lábam, az egész testem…” A drogszakértők is kihangsúlyozzák, hogy míg korábban a kábítószer használat célja valamilyen eufórikus állapot elérése volt, addig ma már elsősorban a cél az, hogy az illető kimeneküljön a saját életéből. Arra a kérdésre, hogy ha ez ennyire nem jó érzés, akkor mégis miért drogoznak, szinte mindenhol a válasz az volt, hogy az embert érő gondok (pl. gyász, magány) okozta stressz kezelésére nincsenek megfelelő eszközök,még a felnőtt társadalomban sem. Ahogy a tanulók egy része fogalmazott: „a drog egy olyan szer, amit akkor használnak, amikor valami szomorú történik vele. Például elhagyják. Szomorúak és nem tudják feldolgozni az érzéseiket és nem tudják megosztani.”

A kutatás rámutatott arra is, hogy a szülői engedékenység, az alkoholfogyasztás és a kábítószerhez való könnyű hozzájutás mind emeli az esélyét annak, hogy egy fiatal kipróbálja a drogot és utána rászokjon. Ugyanakkor a kutatás a drog esetében, még ezen tényezők mellett is erőteljes iskolai hatást mért. A többváltozós elemzésben két iskolához köthető tényező erőteljesen befolyásolta a fiatalok drogfogyasztását: azok, akik rossz tanulónak tartják magukat, és azok, akik nem érzik, hogy közösséghez tartoznának az iskolában, azok jobban ki vannak téve annak a veszélynek, hogy rászokjanak a cigarettára vagy kábítószerre. Az a tény, hogy ezek az iskolai tényezők akkor is magyarázzák a kábítószer fogyasztást, ha a tanuló családi hátterét és kábítószer kitettségét is figyelembe vesszük, azt mutatja, hogy az iskolának igenis van felelőssége abban, hogy drogozik-e a tanuló!

A rossz tanulónak beállított tanulók általában a közösségben is perifériára kerülnek. Ez a kirekesztettség űzi őket gyakran a kábítószer felé. Az előítéletes vagy nem eredményes pedagógusi magatartásnak tehát negatív hatása lehet, míg az integráló és gyermekközpontú megközelítésnek minden bizonnyal erőteljes védelmező hatása van, és nem csak a szerhasználat tekintetében!

Az iskola is a probléma része

Az iskola viszont nem akar tudni a droghasználatról és a pedagógusok folyamatosan hárítanak. Arra a kérdésre, hogy tudják-e mi az a designer drog, a pedagógusok többsége azt válaszolta, hogy „Isten ments!” A drogszakértők szerint az „iskola” egyáltalán nincs felkészülve a megelőzésre.  A terepvizsgálat során így nyilatkoztak: „az oktatásügyben a mentálhigiénés szemlélet nincs benne.”…„A pedagógusok se információval, se eszközzel, módszertannal nem rendelkeznek arra, hogy ezekkel a gyerekekkel mi a teendő. Nem veszik észre.” „Az oktatási rendszer az én véleményem szerint a lehető legnehezebben mozgatható rendszer. Nagyon kevéssé fejlődőképes. Borzasztóan ragaszkodnak régi elvekhez.”

De mint látjuk, nemcsak az a gond, hogy nincs mentálhigiénés szemlélet és a pedagógusok tudni sem akarnak a drogokról. Erre ugyanis válaszolhatják, hogy alulfizetettek, túlterheltek és ez nem része a pedagógiai munkájuknak. Igen ám, de a kutatás éppen azt mutatta, hogy az, hogy egy tanuló mennyire érzi magát jól az iskolában, nagyon is erőteljesen befolyásolja a droghoz való viszonyát. Akiket kiközösít az iskola és az osztály, azok nagy valószínűséggel fognak droghoz, alkoholhoz nyúlni. A pedagógusok beskatulyázó értékelése és kreativitásmentes, nem korszerű tanítási módszere táptalaja annak, hogy ezek a leszakadó fiatalok sérülékennyé váljanak. A szegregátumban és a városi elitgimnáziumban egyaránt el kellene gondolkodni az iskolának, hogy miért drogoznak a fiatalok és hogyan segíthet a pedagógia eszközével. Ma vagy szemet hunynak a dolog felett (jellemzően a hátrányos helyzetű iskolákban, ahol már olyan nagy a probléma, hogy a szokványos büntető eljárással elfogynának a tanulók és megszűnne a pedagógus munkahelye), vagy gyorsan megszabadulnak a problémás tanulótól (az elitiskolák esetén, ahol ezt megtehetik, mert marad még elég tanuló). Egyik megoldás sem akar valóban segíteni a tanulónak, hanem elsősorban az iskola és a pedagógusok szemszögéből kezeli a problémát.

Természetesen nem akarom felmenteni a szülőt, a lukas védőhálót és magukat a gyereket sem. De a gyerek egy közösségben él, aminek nagyon fontos része az iskola. És a közösségben való léte alapvetően meghatározza, hogy jól érzi-e magát. A problémáinak megoldásához nagy segítséget jelent, ha rendelkezik megfelelő képzelőerővel, motivációkkal és célokkal. Ezen a téren a magyar iskolának hatalmas adósságai vannak. A kutatás során megdöbbentő volt tapasztalni, hogy a kreativitás igénylő feladatok a hátrányos helyzetű iskolák tanulói közt mekkora nehézséget jelentettek. Sem szavakban, sem vizuális módon nem tudták igazán kifejezni magukat. Ezek a gyerekek híján vannak az önkifejezés, kreativitás eszközeinek, és az önismeretük is nagyon gyenge lábon áll.  De hát pont ezek a területek, ahol egy pedagógusnak és az iskolának hatást kellene felmutatnia. Ezek a gyerekek magukba zártan, eszköztelenül kénytelenek megélni a rájuk áramló rengeteg stresszt, aminek megküzdésében a helyi társadalomtól és szüleiktől vajmi kevés segítséget kapnak. A helyi közösségek társadalmi tőkéje nagyon alacsony, hiszen a helyi elit sem tudja a konfliktusait és problémáit hatékonyan kezelni, tartalmas szórakozási lehetőségek, kreatív tevékenységek alig vannak.

Az iskola tehát nagyon is ludas, ha nem partnere a szülőnek és nem fejleszti a gyermekek kreativitását, és a tanult tehetetlenséget adja tovább. A drogellenes stratégiának érdemes lenne a prevenció területén komplexebben kezelni a problémát és a helyi közösségek építését és a pedagógusok módszertani kultúrájának fejlesztését is a megoldások közt számon tartani.

(Az illusztrációként szolgáló rajzokat a kutatásban résztvevő kelet-magyarországi általános iskolás gyerekek készítették.)